Na, persze, futás... Jött egy jó kis betegség, meg egy kis hideg, én pedig szépen leszoktam róla. Én nem tudok hidegben futni. Egyszerűen annyira bántja a légcsövemet a hűvös levegő. Bár, azt mondták a profik, hogy meg lehet szokni. Nekem valahogy eddig még nem sikerült. Talán egyszer.
De ma olyan csodálatosan jó idő volt, hogy muszály volt kimozdulni. Elővettük a bringát, és lenyomtunk vagy 20 km-t. Családilag, mert a fiamnak annyira nagy élmény volt a múltkori "családi biciklizés" hogy azt kérte, mindannyian menjünk. Jó volt. Párszor megpihentünk, játszótéren is, vittünk kekszet, meg meleg teát, pulcsit, mellényt, délben indultunk, és éppen sötétedésre értünk haza. (persze villogó meg otthon maradt)
Megpróbáltuk felderíteni azt is, hogy honnan indul az új erdei tanösvény, de nem sikerült, mert azokat az erdei mellékutakat nem kerékpárra találták ki, tolni pedig nem akaródzott. Különben meg bokáig ért az avar, ami egy sétánál jó dolog, de bringával veszélyes, mert eltakarja a gödröket, bukkanókat. Így tehát nem tértünk le a kerékpárútról.
Egyébként rengetegen voltak kint, az erdőben is, a tónál is, meg merem kockáztatni, hogy sokkal többen, mint nyáron. Úgy látszik, sok embert kicsalt a szabadba az őszi napsütés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése