Az utóbbi időben elég sokszor ettünk kínait. Mert éppen nem főztünk semmit. Mert megkívántuk. Mert ízlik. Mert sokat adnak. Mert a kínai tulajdonos többször adott már a fiam kezébe egy-egy falat husit, csak úgy. Mert a múltkor is kaptunk ajándékba két káposztasalátát. Mert kedvesek. Mert ezt a kaját mindkét gyerekem szereti, és megeszi.
A napokban Tatabányán jártunk. Megéheztünk. Mindkét kölyök kínait kért.
Háááát... én életemben olyan szar kínait nem ettem mint ott. Drága is volt rossz is volt.
Pedig eleve gyanús lehetett volna. A mekinél hosszú tömött sorok álltak. A kínainál senki. A két (nemkínai) csajszi rögtön lecsapott, hogy mit adhat. Az illatos csirke tocsogott a zsírban. Alig volt választék a húsokból. Nem volt menü.
De nem lett gyanús. Kértünk. Az adag kicsi volt. Sokba került. Fizettünk. Azért a pénzért itt 3 féle feltétet adnak, térfogatra kétszer annyit.
Megkóstoltuk. Nem ízlett. Köze sem volt a kínaihoz. Az igazihoz.
Na, itt fogadtam meg, hogy itt az életben soha többet nem veszek kínait. Maradunk a megszokott, jól bevált helyünknél, ahol legalább sütni-főzni is tudnak. Kínaiul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése