Természetesen a fiam az, akire időnként rájön a bohóckodhatnék.
A karjával verdesett, és közben mondogatta: kot-kot-kot.
Kérdem tőle: -Mi vagy te, tyúkanyó?
Erre tiltakozik: -Nem tyúkanyó vagyok, hanem tyúkapó!
:-))
Azért én tovább bonyolítottam a helyzetet: -De tyúkapó nem is létezik!
Gyermek: -Dehogynem létezik, hát itt áll előtted, nem látod?
:-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése