Igaz, hogy már pár nappal túl vagyunk rajta, de én még csak most jutottam el idáig, hogy erről írjak. Hogy elmentünk.
A múzeumfaluban tartották a szentiván éjszakáját. Ahogy azt kell, tűzugrással, mindennel. Nagyon hangulatos volt a múzeumfalu, a házak sejtelmesen meg voltak világítva, a színpadon műsor ment, majd később népdalok.
Aműgy is szeretek a múzeumfaluban sétálni. Az egész úgy van kialakítva, hogy az ember úgy érezze, mintha egy réges-régi kis falucskában sétálna. Van iskolája is, templom, szatócsbolt, régi árukkal (amit csak nézni lehet) és új árukkal (amit meg is vehetünk), kocsma, temető a falu végén, emellett iparosok, akiket néha munka közben is meg lehet lesni. Legutóbb kemencében sült kakaós csigát ettünk, azelőtt házilag köpült vajjal kent friss kenyeret.
Tehát mindig tartogat valami látnivalót ez a kis falu, de most, ezt az éjszakai hangulatát nem tudom úgy leírni, mint amilyen volt. Egyszerűen fantasztikus volt a meleg nyári éjszakában sétálgatni az úton, a fehérre meszelt házak között. Szinte vártam, hogy mikor jön arra egy lovas szekér. Az egyik kertből kihajló meggyfáról cigánymeggyet szedtünk, és ettünk.
Éjfél után vége lett a műsornak, sajnáltam, hogy el kell jönni erről a nyugalmas kis helyről. Csoda, hogy mindig szívesen jövök ide?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése