Én úgy általában elvagyok a szomszédaimmal. Még a bőgős kölykök szüleivel is. Ez azt jelenti, hogy köszönünk, esetleg váltunk két szót, és annyi. Ha felseprem a folyosót, megcsinálom előttük is. Nem dobok szemetet az ajtajuk elé. És ennyi. De nem is járunk át egymáshoz, hogy őszinte legyek, nem is hiányzik. Bár úgy érzem, ők valamiért nagyon nem bírnak minket.
A jobb oldaliak, amikor ideköltöztek, még tök normálisak voltak. Lehetett velük beszélgetni. Nem éreztem, hogy bármi bajuk lenne, nem úgy, mint most. Pedig esküszöm, nem követtem el semmit ellenük. csak éppen megérkeztek a bal oldaliak.
Történt egyszer, nem is olyan rég, hogy becsengetett az egyik alsó szomszéd, hogy beáznak, és valószínűleg a jobb oldali szomszédainktól ömlik a víz, de ők nincsenek otthon, nem-e tudjuk véletlenül valahogy elérni őket. Nem tudtam semmi elérhetőséget, de közösen becsengettünk a bal oldali szomszédékhoz, mivel ők sülve-főve együtt vannak, biztosan tudják egymás mobilszámát is. Hát ők nem tudják, dehogy tudják. Mondtam, nem kell megadni a számot, csak szóljon nekik, hogy gáz van, jöjjön hazafele. Hát ők akkor sem tudják. Szegény alsó szomszéd meg csak ázott.
Erre mit ád az ég, egy negyedóra sem telt bele, látom, jön rohanva a jobbszomszéd apuka, csak úgy egyedül, család nélkül, vizet elzárta, majd visszament, ahonnan jött.
Nocsak! Ezek szerint létezik telepátia???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése