Elveszett

Nos, hát utolért minket is az első elvesztett cucc. Nem is olyan rossz idő ez, ahhoz képest, hogy fiúgyermek, és csaknem 2 éve jár iskolába. Még csak most vesztett el először holmit. .

Persze, ez nem jelenti azt, hogy kevésbé örülök, csak éppen azt érzékeltetem, hogy lehetne sokkal rosszabb is a helyzet.

Egy pulcsiról van szó, egy márkás, majdnem új pulcsiról, ami ráadásul az a jól hordható, se vékony-se vastag fajta. Sajnálom, mert jó kis pulcsi volt.

Úgy történt, hogy fociztak a csemeték az iskolaudvaron, és mivel meleg volt, levették a pulcsit, és egy kupacba lerakták a földre. Amikor mentek érte, az én csemetém pulcsija már nem volt ott. Hiába ment a drágám a portára, hogy nincs-e az elveszett cuccok között. Nem volt. Az egyik osztálytársa azzal „vígasztalta”, hogy neki meg a Nike sapkája tűnt el hasonló módon.

Az én gyerekem olyan kis lelkis, meg volt ijedve, hogy most mi lesz, hogy nem vigyázott a holmijára.

Mi lett volna? Nem öröm, de nem is akkora tragédia.

Beszélgettünk. Elég sokat. Hogy vannak kölykök, akik nem kapnak meg mindent otthon. Akikkel nem is foglalkoznak a szülei. Esetleg rosszra tanítják. Sőt, ahol a szülőket is meg kellene nevelni. Meg hasonlók.

És hogy neki kell figyelnie ezekre, hogy ne adjon nekik lehetőséget. Pulcsi a táskába, vagy a derekára kötve. Vagy ha leteszi, valaki vigyázzon rá. Sajnos, ez van.

Ha pedig meglátja valakin, szóljon a tanár néninek.

Mindenesetre szomorú, hogy idáig jutottunk.

Bár azok után, hogy a lányom kabát nélkül jött haza télen a buliból, …vagy hogy néhány éve a bevásárlókocsiból emelték el a fiam sapkáját, …vagy az uszodából a párom névvel hímzett törölközőjét….én már semmin sem csodálkozom.

Update: két nappal később érdekes módon, meglett a pulcsi, leadta valaki az iskola portáján. Hogy addig hol volt... nem tudom. Na, de lényeg, hogy megvan.