Mármint értekezlet. Az volt a lényege, hogy azon kívűl, hogy elmondtak minden fontos tudnivalót, elpakoltuk a gyerekünk cuccait.
Vagyis, amit be kellett szedni, azt beadtuk. Igazából nem csodálkozom rajta, hogy velünk, szülőkkel csináltatják ezt. Némelyik szülő így se tudta, miről van szó, mit kell odaadni. Akkor meg mit várjunk a 7 éves gyerektől?
Azt sem tudtam megérteni, hogyha azt kérték a listán, hogy 5 db füzet legyen, befedve, akkor feltételezem, hogy felnőtt emberek ezt felfogják. Ehhez képest nem egy szülő nyitott azzal, hogy: -Nekem csak 3 van! Nálam csak 4 van! Holnapra hozok még egyet! Be is kellett fedni???? Ja, rá kell írni a nevét?
Komolyan megfordult a fejemben, ezek nem jártak iskolába? Vagy annyira régen volt?
Még a listához annyit, hogy szinte a szánkba lett rágva az első összejövetelen, hogy a felírtakon kívűl ne vegyünk semmi mást, mert felesleges pénzkidobás, úgyse fogják használni. Na, jöttek sorban a beszólások: -a kottafüzetet hova tegyem? -A hurkapálcikát nem szedik be? -A sima füzetet nem szedik be? -Ez meg nem kell? akkor minek vettem meg?
Komolyan, mintha nem felnőtt emberek lennének, akiknek egyszer elmondanak (leírnak) valamit értelmesen, azt nem tudom, miért nem lehet tudomásul venni.
Csodálom a tanító nénik türelmét, néha úgy tűnik, hogy a gyerekekkel könyebb. De mosolyogva végigcsinálták. Pedig jöttek még olyan kérések, hogy: -kérünk egy másik diákigazolvány adatlapot, ó, ki tudja már hol van, amit nyár elején kaptunk. (1 héten belül vissza kellett volna vinni)
Azért szerencsére a normálisnak tűnő szülők vannak többségben, akiknek fontos a gyerek, akikkel lehet beszélgetni, ill. megbeszélni valamit.
Persze, van egy-két iQ-bajnok, -nem akarom én bántani őket- de rájuk nagyon is igaz a mondás, hogy ha hallgatott volna, bölcs maradt volna, na, de ilyen szülő minden osztályban akad szerintem. Hol több, hol kevesebb. Nálunk szerencsére az utóbbi.
Aztán majd megtanuljuk kezelni ... egymást :-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése