Szemetes nap és kóstolás

Szombaton szemetes napon voltunk. Igazából ez egy jó kis rendezvény volt, a szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatban, amit elsősorban gyerekeknek, másodsorban pedig a szülőknek rendeztek.

Az egész az iskoláskorom egyik kedvenc napjára, a honvédelmi nap akadályversenyére emlékeztetett, pedig ez a szemetes merőben más volt, de lényegében mégis ugyanaz.

A regisztrációnál kaptunk egy menetlevelet, a teljesítendő feladatok sorával, és az állomások térképével. Ezt végigjártuk. Érdekes feladatok voltak, és mindenhol járt valami apró ajándék is. Toll, síp, cukorka, meg ilyenek. Persze, minden a szelektív hulladékgyűjtésről szólt.

Nem volt hiábavaló a rendezvény, ezt bizonyítja, hogy még nekem is tudtak újat mondani. Ugyanis meg voltam győződve arról, hogy a sárga konténerekbe a műanyag flakonokat, és egyéb műanyagokat gyűjtik. Hát, nem. Nem tudom, máshol is így van-e, de nálunk ezekbe bele lehet (vagy bele kell) dobni a fémből készült sörös, kólás, és egyéb dobozokat, valamint a tejes, és ivóleves, kívűlről papíros dobozokat is. Kicsit néztem furán, amikor pontott vesztettünk emiatt (4-et!!!) de úgy magyarázta a szervező, hogy ezeket még külön válogatják. Egyébként meg igazuk volt, ma levittem a szemetet, és megnéztem, mi van a konténer oldalára írva. Hát az. A fent említett dolgok. Pedig biztos vagyok benne, hogy tavaly még a fémeket a szürke konténerbe kellett dobni, igaz, csak elméletben, mert sosem láttam még szürke konténert, csak képen, és azokban a kiadványokban, amit a gyermek az oviból hazahozott. No, de változnak az idők, hát legyen akkor a fém is műanyag.

Érdekes módon, a memóriajátéknál létezett szürke kuka, amibe a fémcuccok kerültek. Vagyis a képek, amit párosan megtaláltunk. Ami volt a képen, azt az annak megfelelő kiskukába kellett bedobni. Nagyon aranyos kis kukák voltak.

 (kép: www.szon.hu)

De az is lehet, hogy ez egy tavalyi játék, és azóta változtak a dolgok, mint már említettem.

Emellett palackot préseltünk, gólt rúgtunk kukába, (meg kapufát, vagyis kukaszélét) képet raktunk dobozokból, palackot dobáltunk célba, autógumit húztunk magunk után, falat másztunk, és a legnagyobb élmény, hogy a gyermek beleülhetett egy igazi kukásautóba, ahol a bácsi elmondta neki, hogy melyik gomb mire való, és hogy egy kis kamera figyeli az autó hátsó részét, és mindez egy kis monitoron látható. Ráadásul még a konténert is felemelték.

Egyébként meg érdekes, hogy emlékeimben úgy él, hogy a kukás az olyan koszos munka, és csak az dolgozik ott, aki nem tanult. (legalábbis ezt mondták :-)) de a mai kukások és autóik valahogy nem tűnnek olyan koszosnak. Teljesen megváltozott ezzel kapcsolatban a szemlélet.

Ja, még annyit, hogy elég sokan voltak, ahhoz képest, hogy igencsak esett az eső, bár, ha belegondolok, hogy jó idő esetén micsoda tömeg lett volna, azt hiszem, hogy jobb is volt, hogy esett. Mi ennek ellenére úgy gondoltuk, hogy nem vagyunk cukorból, és feltalálták már az esernyőt, tehát nyugodtan elmehetünk, bajunk nem lesz, de azt azért nem gondoltam volna, hogy ennyien nincsenek cukorból :-))

Mindent összevetve, azt hiszem, megérte, hogy csurom vizessé áztattuk magunkat, és nem utolsósorban a gyermekem boldogan nyújtotta fel a kezét az iskolában, a tanító néni kérdésére, hogy: -Na, gyerekek, ki volt a Szelektív Szombaton?

---

Mivel egy mozgalmas délelőtt után nem akartunk unatkozni, délután kimentünk a múzeumfaluba, egy másik rendezvényre, ami arról szólt, hogy "Kóstolja meg Magyarországot!"

Az eső változatlanul esett, szerencsére túlélőcuccba voltunk öltözve. Talán csak annyi kényelmetlenség volt az egészben, hogy nem tudom, próbált-e valaki esernyőt tartva állva levest enni, de úgy, hogy az eső azért ne higítsa fel a levest. Na, én sikeresen kikanalaztam :-))

Szóval, lehetett venni kóstolójegyet, és mindenhol meg lehetett kóstolni, amit főztek. Márpedig főztek. Sokat, és sokfélét. Finomat.

Na, lássuk az étlapot. Kezdetnek egy paraszttarhonya leves, majd lapcsánka, sztrapacska. Édességnek krumplilángos szilvalekvárral. Majd egy kis legényfogóleves, mert jól nézett ki, és bort is adtak hozzá, majd strudli túrósan. Egy kovács, aki a fiam szerint nagyon veszélyes foglalkozást űz, mert csak úgy repkednek körülötte a szikrák..., - két patkó kalapálása között füstölt szalonnát sütött olyan forró vascsipeszbe fogva, és a zsírját kemencében sült, lilahagymával megszórt házikenyérre csurgatta, hozzá paradicsom, paprika......hmmmm..... kell ennél jobb?

Utána egy helyen kedvesen kínáltak legényfogó levessel, ami más volt, mint az előző, de biztosan ugyanolyan finom, de ezt már köszönettel visszautasítottuk. Viszont kaptunk teát, csak úgy, szívességből, és kóstolhattunk valódi szilvalekváros kenyeret.

A falu közepén volt egy hatalmas kondér, benne sólet főtt, na, ennek még nem tudtam ellenállni, és ezzel úgy jóllaktam, hogy már vacsora sem kellett ezután. :-))

Pedig szívesen kóstoltam volna még fánkot, knédlit székelykáposztával, lecsóban sült oldalast, meg sima lecsót, meg halászlevet, meg sült halat, meg a borscsot, meg nem is sorolom, mert csak csorog a nyálam a sok finomság emlegetése közben.

Tény, hogy az eső ellenére itt is rengetegen voltak, és a végén sajnáltam, hogy nem vittünk néhány ételes dobozt.

Na, majd jövőre!