Hétvégén volt egy rendezvény, "Mozdulj a városért!". Egy 2,5 km-es távot kellett teljesíteni futva, biciklivel, görkorival, rollerrel, vagy bármi mással, ami megmozgatja az ember izmait.
Mi egy kicsit variáltunk, hohy induljunk-e, mert ugyanekkor volt a demecseri káposztás fesztivál, és a fincsi káposztás kajákat is vétek lett volna kihagyni. A gyermek, (a kicsi) nagyon szeretett volna végigbiciklizni a távon, az apja töltöttkáposztát akart enni, a nagyobbikat különösebben nem érdekelte a dolog, nekem meg tökmindegy volt, bár inkább hajlottam a biciklizés felé. Végül a fiam eldöntötte a helyzetet, mert kijelentette: -Apa menjen egyedül Demecserbe, mi pedig menjünk biciklizni!
Úgyhogy Apa vitte az ételest, segített nekünk biciklit fújtatni, és mindenki ment a dolgára.
Mivel fiam nem bringázott még a városban, így számítottam rá, hogy lasabban fogunk haladni. De arra nem számítottam, hogy ennyire :-)) Lekéstük a regisztrációt.
Úgyhogy a sarki lámpánál állva szépen végignéztük, hogy hogy rajtol el a mezőny. Persze, nem kellett megijedni, voltak bőven. Mire odaértünk, szépen becsatlakoztunk a közepe táján, és végigtekertük a távot. Mondtam is, hogy nem a registráció a lényeg, hanem a teljesítmény.
Ahhoz képest, hogy elméletileg le voltak zárva az utak, hogy biztosítsák a helyszínt, viszonylag sűrűn találkoztunk eltévedt autósokkal. Mondjuk, simán jöttek velünk szembe, meg velünk egy irányba is, nem zavarta őket a sok biciklis, és futó.
A végén, mikor beértünk, azért megnéztem a regisztrációs sátrat. Megkérdeztem, hogy nem-e lehetne még így utólag beregisztrálni, vagy legalább egy pólót adjanak a gyereknek. Úgy nézett rám a kis hostess csajszi, hogy mégis, hogy képzelem! Különben sincs már póló. Gondoltam (csúnyát) hogy kit nézzen hülyének, amikor ott volt a sarokban letéve egy köteg póló, de nem vitatkoztam vele. Nem tudom, mibe került volna neki, hogyha ad egy egyet, vagy netán hozzádobnak még a párezer papírhoz még egyet. Nem hiszem, hogy sokan jöttek volna ilyen kéréssel. Egy icipici jóindulat kellett volna. De ha nem, hát nem, (gondoltam: nyald ki) és eljöttünk.
Erre nem sokkal ezután megállított egy mikrofonos ember, hogy válaszolnék-e néhány kérdésre. Mondom neki, hogy én csak versenyen kívűl vagyok, így nem vagyok jogosult interjút adni. Erre azt mondta a mikrofonos, hogy dehogy nem, majd ő szerez nekünk egy pólót, cserébe a riportért.
Na, tessék, szóval "médiasztár lettem, meg persze a gyermek is) Azt ne kérdezzétek, hogy hol, mikor lehet megnézni, mert én sem láttam sajnos, vagy inkább jobb is, mert szerintem borzasztó lehettem, de a lényeg az, hogy a mikrofonos ember nagyon rendes volt, és betartotta az ígéretét. Kaptunk egy pólót. Na, nem a regisztrációs sátorból (őt is elhajtották) hanem egy haverja adta ide nekünk a sajátját. (nagyon rendes volt tőle) Rá is húztam a gyermekre, térdig ért neki, de nem számított, olyan boldog volt, hogy neki is volt végre pólója. Abban is tekert haza.
A biztosítósok (a főszponzor) sokkal lazább volt, ásványvizet osztogattak, itt a lányok mosolyogtak, és nem problémáztak azon, hogy ha valaki 2-3-4 palack vizet kért, adtak szívesen, mert volt elég, és ugye nem a sajátjukat osztogatták, akkor meg miért ne, ha valaki szomjas.
Persze a végén a gyermekemnek esze ágában sem volt hazamennie, mert szerinte még alig bicikliztünk (!) így rávett, hogy kitekerjünk az erdőbe, (+ 3 km) és onnan végül haza, (+4 km) de csak azért, mert már jelzett a pocakja :-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése