Érdekes, hogy a számítógép előtti tanulás meg se kotyan a gyereknek, míg ha le kell ülni, vagy kézbe venni egy könyvet... akkor az azért nem megy olyan könnyen.
Persze, tudja az én (kicsi) gyermekem a kötelességét, észben tartja, hogy ha még feladata van, le is ül, megcsinálja, de mihelyst végez, már ugrik is fel: -Készen vagyok, mehetek játszani?
De ha a gép előtt kell feladatozni, akkor már néha én sokallom: -Nem vagy még fáradt? Elég lesz ennyi. Menjél játszani. Már tiltakozik is: -Dehogy vagyok fáradt! Nézzük a következő feladatot!
Most is, rengeteget olvasott, innen a képernyőről. Találtam elsősöknek való olvasólapokat, lényegében majdnem ugyanazok a szavak, mint az olvasókönyvben, és mégis, itt fáradhatatlanul olvasta, és még... még... még.
Alig tudtam "elzavarni" hogy én is idejöhessek egy kicsit :-))
/-Be ne zárd! majd olvassunk még!/
Na, ez a számítógép varázsa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése