Ma reggelre hóesésre ébredtünk, tehát adta magát a program, hogy ki kell menni a friss hóba szánkózni. Na, persze, ez itt a lakótelepen majdhogynem veszett ügy, mert itt rendes a közter, vagy nem is tudom, kik sózzák az utakat, de tény, hogy mire én elindulok a munkába, minden út rendesen le van takarítva, beleértve a járdákat, és a parkoló részt is. Ez közlekedés szempontjából kiváló, szánkózás szempontjából viszont nem annyira. Ha itt el akarunk jutni egy olyan részre, ahol van hó, többet kell kézben cipelni a szánkót, mint havon húzni. Ráadásul a környék összes gyereke ott szánkózik, és ezen nem is lehet különösebben csodálkozni.
Tehát, ilyenkor, hétvégén az a megoldás, hogy szánkót a kocsiba, és irány valami járműforgalomtól elzárt terület. Pl erdő. Vagy tó környéke. (vagy mindkettő)
Most a városszéli kirándulóhelyet vettük célba, ott, ahol tó is van. (meg strand, meg élményfürdő, meg vadaspark, meg múzeumfalu, de ezek most hidegen hagytak)
Már gyanús volt, hogy a parkoló tele volt, azért nem szokott ez így lenni ilyenkor télvíz idején. Kicsit távolabb sikerült megállni, elő a szánkót, és sétáltunk a tó irányába azon a jó kis letaposott, sózatlan havon, amin a legjobban siklik a szánkó. Láttuk, hogy a tavon koriznak, hallottuk, hogy szólt a zene, egy hang pedig igazgatja az embereket. Hát persze! a korcsolyaverseny. Amiről azt hittük, hogy elmarad, mivel egy kicsit enyhült az idő tegnap, meg persze hó is esett. Meg ezen a tavon nem is volt kialakítva pálya, csak a másikon, ami közelebb van hozzánk. Attól függetlenül korizni lehetett itt is, ha eltakarítjottuk magunknak a havat. (jó kis közösségek alakultak ki hólapátolás közben)
De most, körben, egy jó széles sáv le volt takarítva, körbe lehetett korcsolyázni a tavon, jó 1 km hosszú volt. Ráadásul kényelmesen széles. Voltak sokan, de annyira tömeg nem volt. Sőt, elvesztek az emberek, annyira szét voltak szóródva a területen.
Még jó, hogy mindig a kocsi csomagtartójában van a korcsolya, hamar változott a program, szánkó vissza, korcsolya elő, és nemsokára már mi is a jó kis pályán siklottunk, a jó kis zenére. Ráadásul a szigetet is körbe lehetett korizni.
Mint kiderült, a versenyek már lefutottak, de a szervezők mégis rajtvonalhoz állították az embereket, csak úgy, tét nélkül. Mi is indultunk. Azt mondták, hogy az első száz nyer, úgyhogy nagyon jó eredményt értünk el, a középmezőnyben futottunk be a célba. :-))
Annyira hangulatos volt az egész, olyan igazi téli buli. Gyermek alig akart hazajönni. Már kezdett szürkülni, amikor végre eljutottunk a kocsihoz. Itt pedig, ahelyett, hogy beült volna, közölte velem, hogy tulajdonképpen mi szánkózni jöttünk, és ehhez képest még nem is szánkóztunk. Na, jó, ráhúztunk 10 percet, hogy megnyugodjon, de láttam rajta, hogy szívesen maradna még kint a hóban.
Egyébként én nem bánom, hogy ilyen sokáig hideg az idő, végre igazi tél van, hóval, meg faggyal, meg ami ilyenkor kell.
Végül is, januárban legyen tél, ne pedig márciusban :-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése