Még tavaly, úgy 30-a körül megnéztük a környékbeli tavakat, hogy mennyire fagytak be. Éppen már be voltak fagyva, éppen rá is lehetett menni a szélére, de csak szigorúan a szélére, mert beljebb nem tűnt épp biztonságosnak. Akkor az újság is írta, hogy nem szabad még korizni.
Hivatalosan akkor biztonságos a jég, ha legalább 10 cm vastag. Mivel ezt lék nélkül én nem tudom megállapítani, számomra akkor biztonságos a jég, ha jó sokan vannak rajta, és meg se kottyan neki :-))
Na, tegnap már épp elegen voltak a közeli tavon ahhoz, hogy mi is rámerészkedjünk. Mára pedig az újság is azt írta, hogy biztonságos a jég, elő a korikat.
Tehát most, hogy bejött ez az igazi jó kis téli hideg, és ráadásul itthon is vagyunk - a korizásról szólnak a napjaink.
Van itt a közelben is egy tó, ahová ki lehet járni, igaz se melegedő, se más, korit áthúzni vagy a padon, vagy a kocsiban ülve, esetleg szánkón csücsülve, már ha van olyanod, forró tea pedig a termoszból. De igazából ez a klassz benne, ez a természetes környezet, jó levegő, ráadásul még pénzbe sem kerül. Ki is használjuk, megyünk délelőtt is, meg délután is..
Igaz, hogy hideg van, de valahogy mozgás közben ez nem olyan zavaró. A drága kicsi fiam is, aki a műjégpályán már az első félórában elfárad, kimegy pihenni, és másfél óra után már csak azt hallom, hogy neki elég volt, menjünk, itt a szabadban simán elvan két óra hosszat, és ha azt találom mondani, hogy menjünk, akkor bőszen tiltakozik, hogy dehát ő még nem korizta ki magát.
(Na, ezért megyünk naponta többször is a jégre)
Egyébként meg örülök annak, hogy végre eljutottunk odáig a kölyökkel, hogy nem kell állandóan a kezét fogni, ráérzett a dologra, nagyon ügyesen megy egyedül. Bár ennyi intenzív gyakorlás után az lenne a fura, ha nem :-)) De még így is, sokkal kevésbé fárasztó, hogy önállóan megy én pedig futhatok utána, minthogy állandóan a kezét kellene fogni, és úgy botladozik.
Mindenesetre neki nagyon tetszik a dolog, pedig itt még zene sincs. Számolja, hogy hány "trükköt" tud már a korival, ilyeneket, mint pl. egyedül megállás, megfordulás, karika rajzolása korival, guggolás, meg ilyenek.
Ma elő kellett keresni a gyerek-hokiütőt, amit kivittünk magunkkal, és azzal próbálkozott korongozni, úgy, mint a nagyok. Persze, inkább csápolt vele össze-vissza, valahogy nem feküdt neki a jégen az ütő feje, aztán később le is tette, azzal, hogy ez nem jó, mert ehhez nagyon le kell hajolni. Meg görbe:-))
:-))
Bár, szerintem ezzel az ütővel nem a mai volt az utolsó próbálkozás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése