Szuflaki és kalamaki

Az egyik munkatársam azzal állt elő, hogy nincs-e kedvünk velük együtt nyaralni menni. Görögországba.

Végül is, miért ne? Kedvem éppen lenne, pénzkérdés az egész. Na, ezen a részén még agyalok egy kicsit, ugyanis én vagyok a családi pénzügyminiszter, némi átcsoportosítás, némi pluszpénz, némi lemondás...és talán összejön. Úgyis megígértem a kiskölyöknek, hogy egyszer elmegyünk egy "igazi" vagyis homokos tengerpartra, miután a horvátországi sziklás partban csalódott egy kicsit.

Erről meg eszembe jutott a régi, görögországi nyaralásom. Ugyanis én már jártam arra. 1987-ben.

Akkor az újságban megjelent egy ilyen sorozatféle, ami a tudnivalókat tartalmazott a külföldre utazók részére. A görögországról szóló résznek az volt a címe, hogy "Szuflaki és kalamaki". A cikket elolvasva kiderült, hogy ezek kajákat jelentenek. Egészen pontosan így szólt a mondat:

"Talán nincs is olyan vidéke az országnak, ahol ne árusítanának az utcán vagy a gyorsbüfékben szuflakit vagy kalamakit. A pálcikára fűzött, parázson sütött húskockák 40 drachmáért kaphatók, a celofánba csomagolt kenyér bolti ára 100 drachma alatt van."

Ennyi. Kalamakiról egy szót se ír többet.

Nos, hát első görögországi vacsoránkon én, szuflakit kértem, szóba sem jöhetett más. Nem is volt ezzel semmi gond, nagyon ízlett, különlegesen finom volt. Második este pedig meg szerettem volna kóstolni a kalamakit. Na, ez már nem ment annyira simán. A pincér állította, hogy itt olyan nincs. El nem tudta képzelni, mit akarok. Persze, próbált segíteni, annyit meg tudtunk magyarázni, hogy az újságban írtak róla, és én meg szeretném kóstolni. De mi az??? Így elég nehéz dolga volt a pincérnek, de addig-addig gondolkodott, hogy mi lehet az, hogy megkérdezte: -Talán kalamares?

Én állítottam, hogy kalamaki lesz az, mert akkor még szentül hittem, hogy az újságban csak igazat írnak, persze, azóta már tudom, hogy nincs ez mindig így. Végül, ha nem akartam éhen maradni, elfogadtam a pincér ajánlatát, és megkóstoltam a kalamarest. Persze, a biztonság kedvéért kértem hozzá sült krumplit is, mert biztos, ami biztos, ki tudja, ehető-e az a valami.

Nos, kijelenthetem, hogy a kalamares is nagyon finom volt, most már tudom, hogy az tintahal, de hogy mi lehet az a kalamaki... azt sajnos a mai napig nem tudtam kideríteni :-))

Kiegészítés 2017.04.10.-én:

Itt a magyarázat: https://sarti-info.hu/gorogorszag/gasztronomia/souvlaki-gorog-etel-eredete.php
Röhej, hogy 30 évvel később végre megtudom, hogy mi is az a kalamaki :-)

Souvlaki vagy Kalamaki
A kalamaki (kis nád) a szuvlaki szinonímája, melyet Athénban használnak, azért, hogy megkülönböztessék a többi szuvlakitól. A kalamaki-hoz a húst kb 2.5 centiméteres kis kockákra vágják, melyet egy estére bepácolnak olívaolajba, citromlébe, meg különböző zöld fűszerekbe, mint pl. oregánó vagy kakukkfű. Ezután a húsokat fa pálcikákra (a kis nádakra) húzzák, melyeket faszén fölött sütnek át, megsózva, megborsozva.
A szóhasználat Thessalonikiben és Görögországban legtöbb északi részén eltérő, ott sosem használják a kalamaki szót a hagyományos souvlakira; a szóbeszéd úgy tartja, hogy ha egy athéni vagy déli görög meglátogatja Thessalonikit és kalamakit kér, akkor csak egy szívószálat fog kapni (amit szintén kalamakinak hívnak).