Csak egy életkép

Tegnap mentem a Decathlonba vásárolni. A parkoló eléggé tele volt, mégis észrevettem, hogy van két parkolóhely egymás mellett. Szemből jött egy autó (BMW), először befordult a hozzám közelebb eső helyre, majd tolatott, és korrigált, beállt a tőlem távolabbiba.

Eddig rendben is van a történet. (Még gondoltam is magamban, hogy milyen rendes BMW-s, hogy nekem is hagy helyet, és nem foglalja el a két parkolóhelyet egyedül.)

Én nem láttam, hogy mi miatt változtatott az eredeti elképzelésén, mert nem láttam rá a parkolóra, kitakarta egy "puttonyos" autó.

Befordultam a parkolóhelyre, és akkor már láttam, hogy mi volt az oka, hogy nem oda állt a BMW-s.
Aki közben kiszállt az autójából, és megállt mellette. Egy díszpicsa  ööö.... vagyis egy fiatal nő. Engem nézett. Sőt, bámult.
Merthogy ott állt a parkolóhelyen egy ottfelejtett bevásárlókocsi. (pénz nem volt benne, gondolom, ezért is nem vitték vissza a helyére)

Egy pillanatig azt hittem -amikor felvette velem a nő a szemkontaktust- hogy lesz annyira rendes, és arrébb tolja, hogy be tudjak állni. De nem. Csak állt, és bámult. Érdeklődve figyelte, hogy mit fogok csinálni. (még lehet, nevetett is magában, hogy nem tudok beállni)

Na, hát ezt nézhette. Nem volt olyan megoldhatatlan a probléma, mint ahogy neki tűnt.
Félig beálltam a parkolóba, kiszálltam az autóból, arrébb toltam a bevásárlókocsit, majd visszaültem az autóba, és befejeztem a parkolást.

A nő pedig végig bámult. Nem tudom, mi volt olyan érdekes ezen...

Amúgy meg utána gondolkodtam, hogy miért vártam el tőle egy pillanatig is azt, hogy segít nekem, és arrébb tolja a kocsit, ezzel elhárítva az akadályt, ami miatt nem lehetett normálisan parkolni????

Talán azért, mert fordított esetben én ezt tettem volna...

De neki jobban esett bámulni, mint hogy megmozdítsa azt az értékes seggét, és egy icipici empátiát mutatva megtenne egy olyan dolgot, ami fél percig sem tart, és neki semmibe nem kerül.

Aztán rájöttem, hogy neki ez így sokkal szórakoztatóbb volt.